Gondolatok az ÉNről, a kapcsolódásról, a viszonyról

Az ÉN és viszonyai

Martin Buber perszonálfilozófus szavai mélyen érintenek, merítek belőlük és szeretem továbbgondolni őket, figyelj kérlek egy kicsit rám.

Az ÉN nincs, önmagában nem létezik, az ÉN viszonyban létezik, viszonyban születik meg, viszonyban tud létezni, és olyan, amilyen viszonyban éppen van. A viszony kétféle lehet:

ÉN-AZ viszony: az AZ esetén tapasztalás van, mert AZ van, így ÉN tapasztalom AZ-t, ez a viszony tárgyiasító, egy embertárs nélküli viszony

ÉN-TE viszony: a TE esetén nem tapasztalás, hanem találkozás van, mert a TE nemcsak van, hanem jelen van, fontos a jelenlét, ez a viszony nem tárgyiasító, ez egy embertársért való viszony. Nem tudok úgy rátekinteni a másikra, hogy magamat, ne fedjem fel, ne adjam fel, ez esetben nem látom a másikat, hanem egymás szemébe tudunk nézni. Bővebben…

Légzéstudatosság 4. – A pránikus test tudatosításának önismereti és spirituális vonatkozásai

A kósák (burkok, testek)

A kósák a fizikai szintről kiindulva fokozatosan finomodnak és válnak nehezebben érzékelhetőbbé, tudatosíthatóbbá. A jóga gyakorlás által ezeket a testeket fokozatosan vonhatjuk be a tudatos szféránkba. A jóga végső célja, hogy ezen mind kifinomultabb burkok által elrejtett isteni önvalónkat (átman) kinyilatkoztassuk. Elképzelhetjük ezt a modellt, mint a fényforrást (isteni önvaló), és az őt körkörösen körülölelő (lámpa)búrák, burkok, rétegek, melyek így fokozatosan korlátozzák és beárnyalják annak eredendő tisztaságát, fényét. Ahogyan távolodunk a fényforrástól, a végén a fizikai burok az utolsó és egyben legtávolabbi, legdurvább rezgésű réteg, szint, ez a külső, mindenki számára látható megjelenési formánk a fizikai burok, avagy a test. Bővebben…

Légzéstudatosság 3. – A légzés mélysége, vagy felszínessége és annak hatásai

Felszínes, szegényes, helytelen (mellkasi, tüdőcsúcsi) légzés

Az ülő életmódhoz szokott modern ember felszínesen lélegzik, ez azt jelenti, hogy többnyire a tüdő felső részét használja a légzés során. Ezt mellkasi légzésnek nevezzük, amely során a has mozdulatlan, a rekeszizom mozgása minimális, a légzés rövid, szapora és felszínes. A felületes légzés során a rekeszizom dugattyú mozgása nem kielégítő, nem masszírozza a belső szerveket, így a hasüregi szervekben, zsigerekben a vér pangani kezd, a stagnálásból adódóan nagy mennyiségű vér marad ki a keringésből, ami többek közt enerváltságot, lehangoltságot, az életerő csökkenését eredményezi. Bővebben…

Légzéstudatosság 2. – Prána (életenergia) és pránajáma (pránaszabályozás)

Prána (energia, életesszencia, kifinomult lélegzet)

A jóga bölcselet szerint minden, ami él pránával áthatott, prána nélkül az élet nem lehetséges. A pránát a lélegzet szállítja, de nem azonos azzal. A pránát a lélegzet szállítja és a figyelem irányítja. Ez a prána a légzés során átjárja lényünket, élteti, táplálja és regenerálja. A pránikus működés áthatja (és mintegy összetartja) lényünk teljes spektrumát, tehát mind fizikai, mind energetikai, mind érzelmi-mentális, mind szellemi működéseinket. Figyelmünk befelé fordítása útján egy folyamatosan növekvő belső térképünk lesz a megtapasztalt energetikai mintázatunkról, ahogyan az  belső világunk személyes felfedezése során kitárul. Bővebben…

Légzéstudatosság 1. – Lélekzet

Testünk és tudatunk állapotát két dolog határozza meg nagymértékben: gerincünk állapota és légzésünk minősége. Korábban tárgyaltuk a gerinc állapotának fontosságát, jelen fejezetben a légzést tárgyaljuk. Ászana (testhelyzetek) és pránajáma (légzéstechnika) a jóga két fontos lépcsőfoka. A légzésünk minősége meghatározza tudatállapotunk, tudatfolyamunk, tudatunk tartalmainak minőségét.  Ha a légzés felszínes, zavart, izgatott, akkor a tudatunk is ennek megfelelően viselkedik, ha légzésünket rendezzük, és tudatosan végezzük, akkor ennek megfelelően tudatunkban is beállnak a megfelelő változások. A nyugodt, mély légzés, a stresszmentes, kiegyensúlyozott, hosszú, derűs élet titka. Az állatvilágban is azok az állatok élnek a tovább, amelyek a lassabban lélegeznek. Bővebben…

Testtudatosság 6. – Gyakorlás, erőfeszítés, tudatosítás, változás, fejlődés

Tudatosítás

A testi, érzeti, gondolati és energetikai tudatosság, az önmagunkra hangolódás képessége, a tudatos jelenlét, az éberség megőrzése kulcsfontosságú minden szellemi úton járás, vagy vallásgyakorlás esetén éppen úgy, ahogyan személyiségfejlődésünk, öngyógyító folyamataink, vagy terápiák esetén is. A fejlődésünknek, a jótékony átalakulásainknak, a képességünknek, hogy változtatni tudunk azon, ami nem tetszik, a képességünknek, hogy életminőségünket pozitív irányba mozdíthassuk alapvető és szükséges feltétele a tudatos jelenlét megtanulása, gyakorlása, állandó fenntartása. A problémák mindig ott jelentkeznek az életünkben, ahol nem vagyunk tudatosak, tudatosnak lenni afelől, hogy hibázunk vagy helytelenül viselkedünk, már fél siker, az igazi probléma az, ha mindezt úgy csináljuk, hogy nem vagyunk tudatosak felőle. Bővebben…

Testtudatosság 5. – Ászanákról (testtartások)

Végrehajtás

A jóga testhelyzetekben a test minden izmát szisztematikusan átnyújtjuk. Az ászanák végzésekor az izmok maximálisan megnyúlnak, ami csak fokozatos és lassú munkával érhető el. Azután ezt a nyújtott állapotot kíméletesen fenntartjuk az izmok megerőltetése nélkül. Minden alkalommal, amikor ily módon használjuk izmainkat, nem csak megnyúlnak, hanem rugalmasabbakká is válnak. Ha az izmokat csak erőltetjük, ez nem fog bekövetkezni. Következésképpen fontos, hogy a testhelyzetek kitartása közben ne rántsuk vagy húzzuk meg hirtelen izmainkat, mivel ez megkeményíti és megrövidíti az izomrostokat.

Ászana végrehajtása közben legyél mozdulatlan, csukd be a szemedet, figyelmedet befelé irányítsd, tudatodat irányítsd a feszülő, nyúló területre, addig végezd a gyakorlást, amíg érzed a nyújtást, ami kellemetlen lehet, de fájdalom még nem jelentkezik. Ha elkalandozik a figyelmed, engedd meg neki, majd tudatosítsd, hogy elkalandozott, és térítsd vissza a feladathoz. Legyél türelmes a figyelmeddel, ne bosszantson, hogy elkalandozik. Bővebben…